16 év alatt eléggé beletud fáradni az ember az örökös vitákba,harcokba.....Mind feleslegesen.....
Ha egy lány beszól nekem és kikényszeríti belőlem a balhét,vitát,harcot azon jót mulatok...
Hisz mindig lesz olyan személy körülöttünk aki nem csipáz... Ezekkel nem is lenne gond...
Inkább az a fárasztóbb ha olyan emberrel/emberekkel vívsz napi csatákat ,kikkel együtt KELL élned....Pedig lehetne máshogy is....
16 éve ugyan az megy....Mindig én vagyok a szar.... Megszoktam ....Még is mit tehetnék?.... Beletörődök ....
De ha ez ilyen hosszasan elhúzódik elgondolkozik az ember,hogy miért?! Én már régóta ezen gondolkozok....
Sose jutottam előrébb....Hisz.... Ha bármit megpróbálok tenni annak érdekébe,hogy jobb legyen a kapcsolat és enyhüljenek a viták,csaták mindig végül odalyukadunk ki....De legalább próbálkozok,míg ők nem.... Hány lépést tegyek még feléjük,ha ők egyet se tesznek felém?.... Tény.... Nem vagyok anyuci pici lánya.... Nem vagyok álom lány.... Nem lettem az ,akit ők akartak....Nem vagyok egy stilustalan házipincsi.....Nem vagyok minta tanuló.... Nem vagyok pontos.... Nem vagyok tökéletes...
...számukra.....
Pedig próbáltam....De az már nem én vagyok.... Miért ne lehetnék én,anélkül,hogy ne undorral nézzenek rám? Csak el kéne fogadni... Vagy ez ilyen nehéz? .....Nem tudom....
Lehet tényleg bennem van a hiba?!....
Régebben,ha beszóltak nekem,veszekedni kezdtek anyámék visszaszóltam,üvöltöttem....Ki akartam harcolni a magam igazát....
De mindig vesztettem....ÉS csak magamat ástam el....
Lázadtam is már....Nem fogadtam szót,csak azért se.... Nem fogták fel,hogy kétségbe vagyok esve és,hogy tönkre tesznek lelkileg evvel.....
Mára már csak fapofával állok a dolgokhoz... Belefáradtam az örökös veszekedésbe.... Hagyom had mondják...Had csinálják.... Én meg szónélkül tűröm.....Tehetnék mást?!....
Sokszor megérdemlem a kiabálásokat...Hisz nekem is van KÖTELEZŐ dolgaim itthon....És nem mindig vagyok képes teljesíteni....
Nem titkolom.....Annyi a dolgom,hogy elmosogassak minden áldott nap és kitakarítsak és néha mossak...S nem kötelező de főzök is ha kell...Ha éhes vagyok vagy éhes a húgom....
Hírtelen nem tűnik soknak így leírva... De belegondolva,ha mindent én csinálok mi marad nekik?
Persze ők egész nap dolgoznak....fáradtak.... gondolom.... De én sose lehetek az?
Én nekem az iskola a munka helyem...Reggel korán kelés....Utazás...Majd egész nap a suliba....Utazás egy kicsit barátokkal lenni....ÉS hazautazás...És itthon csak a rumli,mosatlan vár...ÉS kitudja volt már rá példa,hogy egyből a vita.... Elfáradok én is....Ők is akkor érnek haza majdnem mint én....És ők mindig azt mondják ,hogy fáradtak.... De én is az vagyok!!!! Hahóóóó...Csak egyszer értenének meg! Egyszer hallanák meg amit mondok....
Ha megkérdeznék egy új ismerőst,hogy milyennek ismert meg....Sose gondolná,hogy amit ő megismert annak az ellenkezője vagyok itthon... velük....
Legtöbben azt mondjáák örök mosolygós, vidám,kedves,vicces, megértő,néha flegma és bunkó,feledékeny de kárpotló, egyéni,hyperaktiv,koraérett stb....
Ebből itthon csak annyit látnak,hogy fapofa egy egy kényszer mosoly néha könnyek és fars....
Mert ezt tették velem az örökös veszekedésekkel... :S
Hogy mi tart életben? Nézd végig a blogom oldalsávját... A képeket... És....Megtudod....
Tényleg CSAK az én hibám lenne ez az állapot? Már hiányzik a boldogság...
Már csak 2 év....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése