Az utolsó hét...Az utolsó napok...Az utolsó órák... A legtöbb ember ezt kihasználná és utolsó perceit is a barátaival töltené is szétbulizná az agyát... Én nem... Az utolsó napjaim az iskolában ugyan úgy zajlott ,mint a többi...
Bár ma kivételesen kedves voltak az emberek gyakorlati helyemen. Nemsokára hivatalosan is kimondhattam "Hurrá fodrász vagyok" Pár óra választott el... Az utolsó órák nem volt szomorú,se vidám... Virág meg a többiek csak ültek mellettem.... Nem szóltak...Nem sírtak...Nem nevettek..Néha rám néztek és elmosolyodtak és egyszer egyszer összesúgtak.... És csak telt a csendben töltött idő... És igen...Fodrász lettem... Az ajtón kilépve ,kint várt Lívia,Orcoo... Büszkén néztek rám...De vmi gond volt...Ők is csendben voltak..Mit titkolnak? Mi a baj?Mi történt? A válasz ugyan az volt mint a többieké..."Semmi semmi" Kezdtem görcsölni... Hogy mi lehet a gond...Valamit elbasztam? Megutáltak? Elakar hagyni Orcoo?Mivan ha már nem lesznek ott a cuccaim abba az édes narancssárga szobába? Vmi gond van! Érzem! Tudom! Vmi nincs rendben!
Gyötrődtem... Ennek tetejébe még a nyár elején az eső is elkezdett szakadni... Hurrá...Fantasztikus...Mi jöhet még? Nem merem megcsókolni... Rám se néz...Olyan fura az arca...Olyan komoly...Olyan olyan semmitmondó... Miért nem néz rám,miért nem mosolyog rám? És hova tűnt Lívia?
Nem lesz ez így jó...
ÉS csak egyre jobban görcsöltem... Mikor a mi kis lakásunkhoz értünk Orcooval előre ugráltam,hogy majd én kinyitom az ajtót ,ahogy szoktam és rám fog mosolyogni... Mint mindig!! De nem... Csak bámult előre...Én meg inkább előtte kullogtam ,mert nem akartam látni az arcát...
Egyszer csak mikor lépnék fel az utolsó lépcsőre...Visszaránt...
Nem mertem vissza nézni...Nem akartam hallani féltem rettegtem... De muszáj volt szembe néznem,hogy mi fog következni... Kezemet megfogva fellépet velem együtt az utolsó lépcsőre.
Nem akarom... Ne legyen vége...Pont most...Miért? Mit rontottam el? Mit tettem?
És egyszer csak...
Egyszer csak letérdelt elém a szemembe nézett és csak annyit mondott: Veled akarok lenni örökre! Hozzám jössz?
Csak néztem ...Néztem a gyönyörű kék szemét... ÉS csak néztem...Hírtelen nem tudtam mit mondani... Az a megkönnyebbülés amit akkor éreztem nem lehet szavakkal leírni...
Orcoonak lesápadt az arca,hogy mi lehet a bajom és megkérdezte: Nem akarsz a feleségem lenni?
Nem tudtam megszólalni... DE elmosolyodtam ,amit ő úgy szeret... átöleltem jó szorosan és a fülébe súgtam :
-Most vagy soha...Tied vagyok!IGEN...A Tied!
Orcoo magához ölelt és végre elmosolyodott... De ha ez még nem lenne minden,mikor beléptem az ajtón mindenki az ujjamra vetette tekintetét és mikor meglátták rajta a gyűrűt sikítozni kezdtek,hogy ez az utolsó nap nincs időnk semmire leány és legény búcsú ma -öltözzek fel és megyünk bulizni.... Még kicsit sokkos állapotban voltam...Mindenki aki igazán számít ott volt... És együtt örültek nevettek... a lányok velem a srácok Orcooval maradtak... ÉS egész végig a gyűrűt néztem...Álmodok talán? Nem ez a valóság! A leány búcsún nem volt tul nagy hepaj... Mindenki jól érezte magát,részegre itták magukat és kurva jót buliztak... Én meg csak a gyűrűt néztem... ÉS a barátaimat...Ahogy szórakoznak és nevetnek... Mikor nem a gyűrűt bámultam együtt buliztam tomboltam a csajokkal... Hajnalban mindenki hulla fáradtan ment hazafele... Én is... Orcoo már otthon volt mikor hazaértem... Aludt... Pont úgy ahogy szokott!! Én nem bírtam... Pedig márcsak pár óra választott el mindentől... Csak ültem a kis székecskémbe Gigivel az ölembe... És néztem a szobát...Néha körbe járkáltam a házacskát...Kimentem Gigit sétáltatni...Majd megint körbe jártam a házat...Majd Orcoo felébredt és átölelt... Ő is csak nézte a mi kis menedékünket... Egy egy könnycsepp kicsordult... Megkérdezte... -Biztos ezt akarod? Bólintottam... Még utoljára felnéztem a netre...Facebookra... A csajok hazaértek és biztos épp alszanak... Akkor kapcsoltam,hogy igazából el se tudtam köszönni senkitől... Úgy váltam el tőlük mintha még találkoznánk másnap... Kicsit csüggedten de vakmerően nekivágtunk Orcooval a nagy kalandnak...Az új életnek... Mikor kiértünk a reptérre körbe néztem... Orcoo átölelt és mondta...-Nem utoljára vagyunk itt... ÉS betessékelt a váróterembe... Lecsüggesztett fejemet mikor felemeltem láttam,hogy mindenki ott van... Orcoo átölelt és mondta... "Ők lesznek azok akik az utolsó napjaidban is melletted,mellettünk fognak állni...És mindig örömmel,szeretettel várnak vissza minket! Téged! Meghatódottságtól még a frissen festet sminkemet is elsírtam..DE kitérdekel...Mindenkit körbeöleltünk körbe pusziltunk és elhalmoztak utolsó percekben is szeretettel és jókívánságokkal...És "halálos " fenyegetésekkel hogy elnemerjük őket felejteni.... Nagyon boldog voltam... És Mosolyogva egy két könnyet elhullajtva felültünk a gépre és neki vágtunk az új életnek..Együtt... Orcooval! Londonban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése