Megérkeztünk az iskola 3. hetébe

Hello!

És már is az iskola 3. heténél tartunk..Én már most nehezen bírom a korán kelést : D
Eléggé zombi vagyok tőle ... De no para ^^ Megéri bemenni ,mert az ottani arcok áááá <3
Mit is mesélhetnék ?
Hmm..

Orcoo ,úgy a pasim hazaköltözött hozzám és végre többet lehetünk együtt! 13. án voltunk  10 hónaposak ^^  Bár igazából mondhatnánk akár 1 évnek is :D No mindegy..HIVATALOSAN 10 HÓNAP!!
És ráadásúl szegénykém jól le is betegedett :D Hazaön és lebetegszik <3 ^^ De ápolgattam ám ^^

Hmmm... Aztán pedig...Őőő...

Voltam/voltunk Orcooval Dorina esküvőjén! Szerintem mese szép volt és az a tűllős változat úúúúúú*-*
És amit még hozzátennék kicsit hosszabb kivitelben! Nem kötelező olvasni más színre is teszem ezt a részt így tudni fogjátok hol a vége!

Nos... A megjelent Cikk az esküvőről szerintem igen aranyos..Elemben az emberek az utálatosabbnál utálatosabbak és bunkóbbak... Az,hogy vkinek nem tetszik ez meg ez... Az a saját véleménye...Mondja el DE NE OLYAN STILUSBAN MINT AZT AZ OLDALON TETTÉK! Más részt... Az emberek annyira kicsinyesen felszínesek,hogy azt hiszik,hogy nincs szerelem nagyobb korkülönbséggel és ,hogy fiatalok a házassághoz... HÁT MOST KÖZLÖM ,HOGY KURVÁRA NINCS SEMMI JELENTŐSÉGE A KORKÜLÖMBSÉGNEK!!!! Sőőtt úgy gondolom,hogy mindenkinek saját döntése mikor házasodik meg!!!! Őszintén szólva... Az emberek többsége egy undorító patkány... Olyan emberek miért szólnak hozzá ,akik azt se tudják ki ő vagy nem tudnak az igazi életéről !!!! Az érzéseiről!!!  TUDATOM AZ OSTOBA EMBEREKKEL ,HOGY ATTÓL MERT TI A TV BEN ILYENEK MEG OLYANNAK LÁTTÁTOK ETTŐL FÜGGETLENÜL NEM BIZTOS,HOGY OLYAN EMBER IS!!!!
Én Dorinában egy igen aranyos,kedves ,odaadó ,extreme,SZERELMES,őszinte lányt ismertem meg!
Én tudom,hogy boldogok lesznek párjával!!! HŰSÉGESEK!!!  Elöttük az élet és attól mert összeházasodtak ,még élhetnek !!!!!  ÉN SOK SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK NEKIK!!!!!!

Hmm...Amúgy az életem mostanság eléggé a feje tetejére állt... Ebben az évben annyi embert elveszítettem,hogy már elbizonytalanodtam abba is,hogy létezik az a szó ,hogy "barátság"... Illetve nem is pont barátság a lényeg hanem a jelentése!!!! :S

Hmmm...Akkor most írok egy rövid kis storyt... Ha nem érdekel átugorhatod[más színnel jelölöm]

Egyszer egyik barátnőmet elkísértem egy "randi" szerűségre... A srác is hozott magával egy haverját a barátnőm meg engem...Aznap nagyon jól éreztük magunkat... Sokat nevettünk... A srác és barátnőm összejöttek és ott kezdődött,hogy beszélgetni kezdtünk... Jajj nagyon bonyolúltak voltak és mind kettővel jóba voltam... Majd miután szakítottak a sráccal többet spanoltunk... És kezdtem úgy érezni,hogy ő tényleg a barátom... Ez sem volt ám zökkenő mentes de tudtam,hogy rá mindig számíthatok...Egyszer elveszett a kiscicám... A srác tőle kb 2 órányira lakott... És ő kijött Pécelre keresni a cicám... Nem kértem...Sőt mondtam neki h nem kell... De ő csak azért is!!! Ha szar volt a hangulatom mindig megnevetett... Animeconon amikor fáztam odaadta a kabátját és a pulcsiját is! Mindig megöltelt éreztette velem,hogy velem van! Ha hívtam jött... Sokat beszéltünk...Együtt szülinapoztunk!!!!!  És egyszercsak mindennek vége lett:S Egyre kevesebbet beszéltünk...Ha igen akkor is egy egy szóval vagy rövid mondattal válaszolt..Ha hívtam valahova nem jött...2x találkoztunk fél-fél órára... És nem volt kellemes...Amit eddig éreztem elporladt...Nem éreztem,hogy velem lenne,fontos lennék neki, szeretne,megtenne értem barátilag bármit... Csak azt éreztem ,hogy elvesztettem...és azt a tátongó ürt =(

A másik..Akit egy éven át barátnőmnek hittem kiderült,hogy kurvára nem...Ezt felesleges is részleteznem...Mert ő dolga eldönteni kivel barátkozik és kivel nem..Csak nem fogom fel a hülyítésnek az értelmét... Meg miért így kell lezárni a dolgokat?  Ha szépen elmondta volna mi a problémája ,lehet,hogy tudtunk volna változtatni vagy pedig mosolyogva búcsút inteni egymásnak... De ennek csak idegesség lett a vége és az,hogy a szemembe nagyot süllyedt... 


Aztán pedig azt vettem észre,hogy akik egykor "jajj de szeretlek "  stb volt egyre kevesebbet beszélünk és kezdenek elfelejteni...És azt látom,hogy boldogok nélkülem és nem is hiányzom nekik! És ez rohadtul fáj!
De ennyit a nyafogásról ^^

Hmmm...Szerintem elég hosszú már ez a bejegyzés... Ideje publikálni... Aztán igyekszem sűrűbben jelentkezni,hogy ne keljen ennyit olvasnotok... Szép álmokat^^